Someday maybe #1

Part 1

Főszereplők: Dr. Spencer Reid, Caitlyn Carey

Mellékszereplők: Jennifer Jareau, Aaron Hotchner, Derek Morgan, Penelope Garcia, David Rossi, Emily Prentiss

Besorolás: +16

Figyelmeztetés: némely jelenet a nyugalom megzavarására alkalmas! Mindenki saját felsősségére olvassa.

Huszonnégy óra választotta el a nőt a cikk leadásáig, de félkész állapotban sem volt az a pár oldal, amit a szerkesztője várt. Pánik helyett azonban csizmát húzott és kedvenc kávézója felé sétált.

– Lesz még valami?

– Mmm, egy csokis…

– Brauni – fejezte be helyette egy férfihang. Felháborodva fordult hátra.

– Már elnézést, de mit beszél bele mások dolgába?! – sóhajtott, majd mosolyogva ingatta meg fejét. Látszott, hogy jól ismeri a sötét szemű férfit. – Még egy brauni lesz és egy hosszú kávé tej nélkül. A férfi szó nélkül nyújtott bankót, de a nő leintette. – Most én jövök, inkább foglalj egy asztalt. Elég rosszul festesz – állapította meg mikor leült mellé.

– Legalább őszinte – mormogott.

– Mint mindig. Mesélj. – tolta elé a kávét. – Húzós ügy?

– Inkább húzós élet.

– Ajaj, ha te ezt mondod, akkor komoly bajok vannak.

– Hivatalosan is elváltunk– emelte a nőre pillantását. – És amikor a kollégám megkérdezte, hogy a fiam örült e az ajándéknak, amit küldött neki karácsonyra hazudnom kellett. Szerinted?

– Sajnálom, őszintén sajnálom – érintette meg egyetlen pillanatra a férfi kézfejét.

– Azt kell, hogy mondjam ez egy ideje benne volt a levegőben – sóhajtott fel. – Na, mindegy, nem akarlak terhelni. Hogy állsz az új cikkeddel?

– Először is nem terhelsz, nem a jó hírek miatt vagyok a barátod. Másodszor, szarul, de büszkén.

– Nem hangzik túl jól. Akkor szoktál ilyen bölcseletekkel jönni, ha kábé egy napod van vissza a határidőig.

– Mondtam már, hogy utálom a profilozókat? – fintorodott el, mire ő csak nevetett.

– Párszor. De mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.

 A cikk már a visszhangján is túl volt, a nő pedig még mindig nem látta viszont a férfit, amiből tudta, hogy komoly ügyön dolgozhat. Éppen az asszisztensével beszélt telefonon az aznapi teendőkről a reggeli koffein adagjukat váró emberek közepette, amikor a férfi lépett mellé.

– Jesszusom! – nyögött fel. – Vissza hívlak. – nyomta ki a készüléket. – Hogy nézel ki Aaron? 

– Ennyire nem rémes.

– Szerinted – szörnyülködött tovább végignézve az apró tapaszokon, mik arcát fedték pár helyen. – Mi történt? Megsérültél? Mármint komolyabban?

– Semmi komoly – ingatta fejét szokásos szigorú pillantása mellett.

– És most magadat vagy engem győzködsz? – tette fel a kérdést, amire tudta, hogy nem kap választ.

Úgy nézett ki a nő napi rutinja innentől kezdve tökéletesen működni fog; óriási kávésbögrével a kezében felliftezett a kiadónál lévő irodájába, ahol a titkárnője már egy tucatnyi üzenettel várta.

– Kedd reggel hajnali fél nyolc van – panaszolta, de ő kitartóan sorolta a teendőket.

– Ja és kaptál egy csomagot. Pár perce érkezett, betettem az asztalodra.

– Kösz Becky – sóhajtott és az arcán a Hol lesz még a nap vége kérdés mutatkozott.

Elegáns tört fehér csomagolópapír fedte a hosszúkás dobozt, koromfekete masnival a közepén. Bár a masni színe kicsit bizarr volt összességében mutatósan nézett ki ez a két szín egymáson. Ahogy leemelte a doboz tetejét kikerekedtek szemei, ugyanis gyönyörű kötött csokor feküdt benne, válogatott virágokból. A baj csupán az volt, hogy egytől egyig el voltak rohadva. A csokorra tűzve egy kártya feküdt, amit a nélkül le tudott olvasni, hogy kivette volna.

„ Miért nem tudod megérteni, hogy te hozzám tartozol?!”

Görcsösen nyelt egyet az ismerős jel láttán, majd a férfit tárcsázta. 

– Hotcner ügynök!

– Aaron, azt hiszem bajban vagyok – sóhajtottam a telefonba.

– Caitlyn mi történt?

– Itt van előttem egy doboz rothadt virág miért nem tudod megérteni, hogy  te hozzám tartozol kártyával – hadarta.

– Kaptál már ilyen csomagot?

– Csak leveleket.

– Miért nem szóltál előbb?

– Pár levél miatt? Nem tűnt veszélyesnek. Elég sok üzenetet kapok naponta, nem egyben küldenek el melegebb éghajlatra, de ez most valahogy más Aaron. Azt mondtad hallgassak az ösztöneimre, és ez most nagyon nem tetszik.

– A leveleket elektronikusan kaptad, vagy postai úton?

– Is, is. Az tűnt fel, hogy gépelt üzenetek, mintha régi írógéppel készültek volna, és van rajta egy rúzsos ajak lenyomat. Az e– mailok ugyan ezek, szkennelt változatban.

– És a csokor? Ott is van ajaklenyomat?

– Igen, a kártyán.

– Ne nyúlj hozzá, azonnal indulok! Addig nyomtasd ki a leveleket.

Lyn nem volt az az ijedős fajta, és bár elmondása szerint csak pár levélről és egy csokorról volt szó a hívása azt mutatta tart valamitől. A férfi úgy gondolta elsőre csak ő nézi át a leveleket, nem tudhatta ugyanis, hogy tényleg ügy lesz e belőle, de végül jó ötletnek tűnt a nyelvezetek szakértőjét is belevonni.

– Reid – támaszkodott a korlátnak, a csapat egy emberként nézett fel rá, pedig csak egyiküket szólította.  – Gyere – hívta és visszament az irodájába.

– Igen Hotch? – lépett be a fiatal fiú.

– Egy nem hivatalos ügyben kellene a segítséged. Pár perce hívott az egyik barátom, aki sajátos kézjeggyel ellátott leveleket kapott, ma viszont egy csokor elrohasztott virágot is.

– Tehát valami feldühítette és kezd bekeményíteni – kezdte, de Hotch belevágott.

– Egyenlőre nem tudom, hogy valóban komoly e a dolog, de utána akarok nézni.

– Mikor indulunk?

– Most – bólintott és kilépett volna. –   És Reid ez bizalmas ügy.

– Bajban vagy kölyök? – fordult Reid felé szórakozottan Morgan.

– Miért lennék? – fintorodott el.

– Hotch elég szigorúan nézett mikor téged hívott.

– Hotch mindig szigorúan néz – javította ki Emilyt.

– Héhé, hová mész? – kísérték figyelemmel azt, ahogy felveszi a kabátját.

– El. Majd jövök.

– Ez valami zsenfi faktor? Kiborít, mikor ezt csinálja – hallatta Derek a hangját.

– Hogy lesz ebből jelentés délutánra? – csatlakozott Reidhez Hotch indulásra készen, Spencer pedig nem tudta elfojtani feltörő vigyorát kérdő arckifejezésük láttán.

– Mit lehet még tudni a hölgyről? – nézett Spencer Aaronra a kocsiban.

– Honnan veszed, hogy hölgy?

– A barátodnak nevezted…

– Téged is annak nevezlek – szólt közbe.

– Bizalmas ügy, és belevágtál a mondatomba, ami rád nem jellemző.

– És most jön a ne feledd profilozó vagyok szöveg? – nézett rá a piros lámpánál amolyan főnök félmosoly mellett. – Caitlyn az egyik híres női magazinnak dolgozik, mint szabadúszó újságíró. Elég nagy hírnévre tett szert az elmúlt évek során, tehát remek célpontja lehet valamelyik pszichopatának.

– Még jó, hogy nem akarsz messzemenő következtetéseket levonni – hangjából kihallatszott a szelíd irónia. – Jól ismered őt?

– Igen. Pár éve találkoztunk egy kávézóban, és azóta barátok lettünk.

– Tehát nem riadózna feleslegesen – állapította meg Spencer. Nemlegesen megrázta fejét, az út további részében nem beszéltek.

Lyn mellkasa előtt összefont karokkal nézte a papírhalmot, ami az asztalon feküdt. Nem emlékezett arra, hogy ennyi levelet kapott. Halk kopogás hallatszott majd Becky jelent meg nyomában Aaronnal és egy ifjú férfival.

– Szia – emelte pillantását Hotchra, majd a fiatalabb férfira. – Üdv, Caitlyn Carey.

– Lyn, ő Dr. Specer Reid – mutatott kollégájára Hotchner.

– Üdv – mosolyodott el halványan mikor kezet fogtak.

– Pár levélről volt szó – dörzsölte meg állát Aaron a kupacot látva.

– Nem tűnt fel, hogy ennyi van – vont vállat a nő. – Naponta ennek a mennyiségnek a többszörösét kapom. Lehet, hogy soknak tűnik, de pár sorosak csupán.

– Felesleges lenne ujjlenyomatot keresni – állapította meg Spencer, miután eldöntötte tollával a kupacot. – Postai úton érkezett, legalább harminchét különböző ember fogta meg a borítékot.

– Mennyi? – döbbent meg.

– Az emberek nagy többsége meglepődik a szám hallatán – biccentette oldalra fejét. – Hajlamosak vagyunk arra ez egy emberre fókuszálni, akivel rendszeresen találkozunk a kézbesítésnél, holott valójában a feladástól számítva…

– Spenc – szólt bele Aaron kihasználva, hogy a fiú levegőt vett –, a levelekre összepontosítsunk.

– Bocs – vigyorodott el.

– Mikor kaptad a legelsőt? – lapozta át Aaron a kinyomtatott e– mailokat.

– Pár hónapja azt hiszem – ráncolta homlokát Caitlyn. – Az egyik cikkem megjelenése után közvetlenül. Határozottan emlékszem, mert ez után jött a felkérés a könyvhöz.

– Mindegyik ugyan úgy kezdődik, Drága C!

– És ugyan úgy végződik – szólt bele Spencer, de nem pillantott fel a levelek közül. – Ölel X. Az ajak lenyomatba írja az X– et.

– Ami nem valódi – sóhajtott Aaron.

– És ez baj? – kérdezett vissza Lyn.

– Ha valóban hozzáér az ajkával talán leváló hámsejteket lehetett volna találni.

– Van valami feltűnő, Reid? 

– Több idő kell – forgatta sebesen a lapokat, a nő pedig elképzelni sem tudta, hogy egy másodperc alatt mit ért meg egy– egy oldalból. – Elolvastam mindet…

– Tessék? – szalad ki száján a döbbenet hangja. – Ennyi idő alatt?

– Percenkét húszezer szót olvasok el, nekem ez nem sok – vont vállat, mintha ez a tulajdonság totálisan természetes lenne mindenkinek.

– Mondjuk úgy, hogy Reidnek vannak speciális képességei – összegezte a nőnek Aaron, de kollégájára figyelt. – Valami gyanús.

– Vannak bizonyos szavak, amelyek fele– fele arányban találhatóak. Olyan, mintha két csoportra lehetne bontani a leveleket. Mint mondtam több idő kell az elemzéshez, de van valami furcsa az írásmódban.

– Én ezt nem értem – ráncolta homlokát.

– Egyenlőre csak ő érti – fordult felé Hotch. – Elvihetjük őket?

– Persze.

– Hívlak ha van valami, de addig is szeretném, ha leadnád a beosztásodat. Tudni akarom, hogy merre vagy.

– Úgy gondoljátok, hogy az aki írta ezeket bántani akar?

– Nem szeretnélek megijeszteni, de komolyan kell venni.

– Túl sok a véletlen – állt fel Spencer is. – Sok bókot ír, csinos voltál a mai fotózáson – idézet az egyikből. – Édes a kiskutyád. Ugye nem áztál meg nagyon tegnap? Tudta, hogy mikor mit csinálsz, figyelt téged, tapasztalataink szerint az, hogy ennyire ismer a napi rutinodat, már több a puszta rajongásnál.

– Azonnal hívj, ha kapsz csomagot, levelet – végigsimított Caitlyn karján. – Bármikor. És ne aggódj, ha valami komolyabb húzódik ez mögött, mi megtaláljuk.  

– Köszönöm – pillantott hálásan a sötét szemekbe, majd Spencerre siklott tekintette. – Mindkettőtöknek.

Garcia komoly arccal ült számítógépe előtt, és ez nagyon nem volt megszokott. 

– Semmi kirívót nem találtam. Szokásosnak mondható hitelkártyamozgások, vásárlások, utazások. Egy két parkolási bírság, de ezen felül minden tök normális.

– Akkor miért vagy így lelombozva?

– Attól tartok, hogy Hotch valami másra számított.

– Ugyan Garcia nem azért kérte, hogy bizalmasan kezeld, mert az elnökről van szó – vigasztalta Spencer –, csupán még nem tudjuk, hogy tényleg ügy lesz e belőle.

– Milyen akta van nálad? – ugrott fel Emily.

– Nem akta, csak pár papír Hotchnak.

– Mit pusmogtok ti állandóan mostanában? – méregette. Reid válaszra nyitotta  száját, de Caitlyn jelent meg az üvegajtóban, arcán elmaszatolódott könny és nyugtalanság tükröződött.

– Ez meg ki? – állt fel Derek.

– Caitlyn! Mi történt? – sietett hozzá Reid.

– Spencer – kapaszkodott kezébe riadtan –, ott volt. A lakásomon. Meggyilkolta Buffyt, és most a tükörre írt.

– Kisasszony? – szólt bele Derek.

– Szólj Hotchnak – kérte határozottan Reid. – Gyere – átkarolta és Hotch irodájába kísérte. –Nyugodj meg kérlek.

– Mit akar tőlem ez az ember?

– Egyenlőre még nem tudjuk – adott kezébe egy pohár italt. JJ is mindig ezt csinálta, ha zaklatott családtagokkal beszélt, így jó ötletnek tartotta bevetni ezt a szokást. – Miért nem hívtad Hotchot, vagy engem?

– Aaron nem vette fel, a te névjegykártyádat pedig a kiadónál hagytam – kortyolt lassan a pohárból. – Miért bántotta Buffyt?

– Megjött Hotch  –  kísérte végig tekintetével főnökét, ahogy az felrohan a lépcsőn.

– Jól vagy Lyn?

– Aaron – ölelték meg egymást szorosan, amiről Reidnek inkább a testvériség jutott eszembe, ami nem volt elmondható a száját tátó és leselkedő Prentissről és Garciáról. –  Csak meg vagyok ijedve – túrt hajába idegesen.

– Részletesen kell elmesélned mindent – fordított a kanapén ülő páros felé széket Aaron. – Mikor mentél haza?

– Nagyjából negyven perce.

– A házon kívülről semmi nem volt gyanús?

– Nem – ingatta meg fejét. – A felhajtón hagytam a kocsit, mert vásárolni akartam menni, így a bejárati ajtót használtam.

– Zárva volt?

– Igen. Én nyitottam ki a kulcsommal.

– A riasztó aktiválva volt?

– Igen. Egyenesen a teraszra mentem, Buffy kint volt, de hiába hívtam nem jött. Az tűnt fel először, hogy nem vár az ajtóban – remegett meg hangja. – A garázs felé indultam, és az ottani tükör előtt láttam meg Buffyt egy törölközőre fektetve, a tükrön pedig egy üzenet volt.

– Emlékszel rá mit írt fel?

– Soha többé nem okoz gondot neked – felelte fakó hangon mielőtt elsírta magát. – Egy pár hónapos kölyök kutya Aaron. Mit ártott az az ártatlan csöppség neki?

– Kiderítjük. Megígérem neked. – felelte szigorú hangon Hotchner. – Reid szólj a többieknek, eligazítás két perc múlva. Garcia megszerezte az adatokat?

– Igen, az asztalomon van, de semmi kirívót nem talált – informálta már az ajtóból Reid. – Srácok, menjetek a tárgyalóba, új ügy.

– De mi történt? Ki ez a nő?

– Szólok JJ– nek, a részleteket Hotch elmondja – fordult be kedvenc kolléganője irodájába Reid.

Öt perccel később lépett be az immár rendezett külsejű nő Hotch kíséretében. 

–  Emily Prentiss, Jennifer Jareau, Derek Morgan – mutatta be kollégáit gyorsan. –   Ő itt Caitlyn Carey. Pár hete különös üzeneteket kap, és ma az otthonába is betörtek. Hol van Garcia? – vonta kérdőre a csapatot, mikor észre vette a hiányt.

– Bocs főnök – robogott be az említett – de ezt látnod kell! Spencernek már mondtam, hogy nem sokat találtam a nőről…

– Aki itt ül – biccentett Caitlyn felé belevágva a technikus szavába.

– Hopp. Bocsánat – húzta el száját Penelopé.

– Ne haragudj Hotch, de miért mi nyomozunk egy fenyegetési ügyben? – kérdezett a nyilvánvaló tényre Morgan. – Történt gyilkosság?

– Jesszus – nyögött fel Caitlyn. – Nem.

– Az nem olyan biztos – ráncolta homlokát Aaron. – Lyn, az elmúlt három hónapban két halál est történt, az áldozatok viktimológiájában egyenlőre te vagy az egyetlen közös pont.

– Tessék? Mire célzol Aaron?

– Garcia!

– Mivel nem találtam semmi említésre méltót kiterjesztettem a kutatást úgy, ahogy kérted – kezdett magyarázni Penelopé. – A két áldozatot ugyan úgy ölték meg. Huszonkettes kaliberű pisztollyal fejbe lőtték. Mindent megtaláltok a két esetről ezen – csatlakoztatott adathordozót a projektorhoz.

– Garcia? – sürgette Aaron.

– Főnök, az ügy képei, és hát nem szépek – utalt finoman Caitlynre.

– Nem biztos, hogy ezt látnod kéne a történtek után – pillantott a nőre Hotch.

– Kibírom! – húzta ki magát.

– Ez nem jó ötlet – nézett a lány szemeibe Spencer. – Egyenlőre még nem biztos, hogy csak  te vagy a közös pont. Nem tenne jót, ha végignéznéd ezeket a helyszíni képeket.

– Rendben – sóhajtott fel egy pillanattal később és hátat fordított a táblának. – Ennél többet ne kérj Spencer – emelte pillantását a barna szempárra.

– Sally Winton – kezdte JJ, de Caitlyn felnyögött.

– Buffy tenyésztője – felelt a fel nem tett kérdésre, Aaron bólintott és valamit az aktába írt.

– Huszonkilenc éves nő. Két hónapja ölték meg miközben a kutyáját sétáltatta a tengerparton. Az ismerősi szerint minden reggel ezt tette. A halottkém sze…

– Ez ráér – vágott bele Hotch. – Egyenlőre találjuk meg a kapcsolatot Caitlyn és az áldozatok között.

– Ki volt a másik áldozat? –suttogta megtörten a nő.

– Konnor Owen – folytatta Spencer. – Ismered?

– Az Owen és Klein kiadótól? Igen. Klein imádta a könyvemet, de az utolsó pillanatban Konnor nem egyezett bele a kiadásába, így kerültem át a D&D– hez.

– A helyszínelők biztosították Caitlyn házát Hotch – informálta a férfit JJ miután letette a telefont.

– Rendben. Induljunk. Morgan Prentiss mindent tudjatok meg az első két áldozatról. Garcia kérem Caitlyn összes ismerősének, barátjának, kollégájának a nevét. JJ nézz utána a Lynnel kapcsolatos híreknek, mi Daviddel kimegyünk a házhoz – adta ki a parancsot az egység vezető, majd a Spencer Caitlyn páros felé fordult. –   Reid itt marad veled, szükségünk lesz a segítségedre.

– Ez kész rémálom – biggyesztette le ajkait a nő. – Spencer? Miattam ölték meg azokat az embereket? 

– Amíg nincsen előttünk minden szükséges anyag nem vonunk le ilyen következtetéseket – felelte a fiú egy pillanatnyi habozás után.

– Ez egy elterelő válasz volt – nézett a barna szempárba. – Évek óta ismerem Aaront, felismerem az óvó szándékú terelést.

– Nyilván nem véletlen, hogy ismerted őket, de most ne ezen rágódj. Ahogy Hotch is mondta segítened kell, és ez nem lesz egyszerű.

Míg Spencer a nővel beszélt Derek és Emily a két gyilkosság anyagát nézte át. A helyszínekre felesleges lett volna elmenniük, hiszen hosszú hetek teltek el a halálesetek óta. 

– Milyen sorozatgyilkos ez? – nézte az egymás mellé kirakott képeket Emily. – Ebben nincs logika. Semmi közös nincs az áldozatokban. Az egyik nő, a másik férfi. Még a hajuk színe sem egyezik.

– Mert ez gyilkossági sorozat, nem sorozat gyilkosság – lépett mellé Morgan. – Viktimológiailag ez két tiszta gyilkosság, nincs kapcsolat, se DNS, se üzenet, semmi. Induljunk ki Caitlynből. Ki ez a nő egyáltalán?

– Te tényleg nem tudod? – meredt rá Prentiss, majd az asztalához sietett ahonnan az aktuális Vouge– al tért vissza. – Imádom a cikkeit, bár én inkább a blogján szoktam olvasni az írásait. Szellemes, de ugyan akkor komoly témákról ír, egy– egy cikkében görbe tükröt tartva a társadalom elé. Szerelem, szex, enyhe politika, pasik, család, minden, amire egy nő kíváncsi poénos köntösben.

– Lehetséges, hogy valaki bosszút akar állni rajta valamelyik cikke miatt? Volt, hogy egy bizonyos személyt, vagy csoportot támadt?

– Akkor már több áldozat lenne, és nem rajongói levelekkel bombázná őt. Tehát Catilynnak volt egy kutyája, akit Sallytől vásárolt – húzott vonalat a két név közé. – Miért ölte meg a kutyát is? Mindent tud Caitlynről, akkor azt is tudnia kellett, hogy rajong a kutyájáért és az elvesztésével fájdalmat okoz neki. 

– Owen nyilvánvalóbb – kötötte össze másik színnel Derek a neveiket. – Caitlyn könyvét Konnor vétózta meg. A tettes szemében tehát ártott a lánynak, amiért az bosszút állt rajta.

– És Sally? Rajta miért kellett bosszút állni? Egy őrülten édes, puha, négylábú szeretet csomagot adott a lánynak. Ez nem áll össze.

Eközben Hotch és Rossi Lyn házában a tükörre írt szöveget nézték.

–  Soha többé nem okoz gondot neked . Ezzel arra utat, hogy problémát okozott neki a kutya?

– Lyn imádta Buffyt, ez nem stimmel – ingatta fejét Hotch. 

– Se ujjlenyomat, se DNS, se betörésre utaló jel. Akkor hogy jutott be? – ment még egyszer körbe Rossi. – Főleg, hogy van riasztó. Tudhatta a kódot?

– Lyn azt mondta senki nem tudta a kódot az édesanyján és rajta kívül. Meryl tökéletesen tisztában van a lánya életvitelével, biztos, hogy nem mondta el senkinek. De a Caitlyn közelében élők közül valaki hozzáférhetett, Garcia ennek is utánanéz.

– Honnan ismered őt Aaron?

– Egy kávézóban ismertem meg – lapozta át a lány leveleit Hotch. – Pár éve. Az egyik vendég elkérte a számát, elég béna módon teszem hozzá, és persze Lyn kikosarazta.

– Bedurvult?

– Caitlyn nem az a fajta aki védelemre szorul – eresztett meg óvatos mosolyt az ügynök, amit Rossi az emléknek tudott be. – Miután illetlen módon akarta megérinteni Lynt az lekevert neki egy pofont, de akkora csattanással, hogy szinte mindenki felkapta rá a fejét. Ekkor akart neki ugrani.

– Amit te nem hagytál – fejezte be Rossi, Hotch pedig bólintott.

– Caitlyn mindig azt mondta, hogy vannak olyan helyzetek, amikor szinte azonnal barátságot köt két ember, és hogy ez egy ilyen helyzet volt.

– Fontos neked ez a lány.

– Igen, az. De nem abban az értelemben.

–  Tudom – bólintott. – Figyeltetlek titeket az elmúlt pár órában.

–  Sean is ismeri, és arra jutott, amire én. Pont ilyen kishúgot akartunk. Nem engedhetem, hogy baja essen.

Pár órával később Spenc és Lyn a tárgyalóban ülve várták a csapat többi tagját.

– Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? – nézte hosszan Specert Lyn. – Elég fiatalnak látszol ennyi doktori címhez.

– Honnan tudod, hogy több van? – ráncolta homlokát a fiú.

– Elárulok egy kis titkot, de köztünk kell maradnia – mosolyodott el hosszú órák óta először a lány. – Hotch a kedvenc whisky– je mellett egész jól szóra bírható.

– Te csúfolódsz velem!

– Esküszöm, hogy nem – kuncogott fel röviden a fiú ártatlan tekintetét látva. – Büszke a csapatára, szóval nem kerülte el a veletek kapcsolatos kérdéseimet. Tehát, hány éves vagy? Ha ez vigasztal ti már mindent tudtok az én életemről.

– Huszonöt vagyok.

– És tényleg annyira gyorsan olvasol?

– Húszezer szót percenként – bólintott a fiú mosollyal ajkain.

– Ez hogy lehetséges? 

–  Nos, 187– es IQ– m van, és fotografikus memóriám, így lehetséges.

– Nagyzolós – kortyolt kávéjába mosolyogva a nő.

– Állítsuk fel a profilt – lépett be Hotch a csapat kíséretében.

– Ennyiből? – nézett végig az arcokon Caitlyn mikor mindenki helyet foglalt.

– Vegyük sorra mit tudunk. Az összekötő kapocs Caitlyn. Mindkét áldozatot ismerte – fordult a páros felé Hotch.

– Arra jutottunk Prentissel, hogy az elkövető két olyan személyt iktatott ki, akik valamilyen formában Caitlyn ellen léptek fel. Fenyegetve érezte őt.

– Bár azt nem értjük, hogy a kutya milyen szerepet játszott ebben.

– Fenyegetve? – gondolkodott el a lány. – Úristen! – kapta a szája elé kezét. – Buffy nyolc hetesen került hozzám, az elejétől nagyon játékos volt, és végigkarmolta a karomat véletlenül. Erről beszéltem pár napja az egyik reggeli showban.

– Azt láttam – emelte fel a távirányítót JJ. – Ma reggeli vendégem Caitlyn Carey, akinek első kötete máris az első helyen dübörög a New York Times Bestseller listáján. Egy hihetetlenül vicces, kedves történet mélyenszántó gondolatokkal körülvéve. Azt hallottam, hogy az Egy nap talán sikertörténet szemet szúrt egy bizonyos rendezőnek is. Hogy telnek napjaid most, hogy kicsit csillapodott az interjúk, dedikálások, megjelenések száma?

– Család, barátok, lazítás – nevette el magát. – Így lehetne összefoglalni.

– És mik ezek a karmolásnyomok a karodon? Csak nem egy hódoló hagyott nyomot rajtad? – kacsintott teátrálisan a kamerába a riporternő.

– Van egy irtó édes kölyökkutyám, akivel együtt fedezzük fel a világot, és egymást. Nagyon játékos, ennek a nyomát látod – felelte büszke mosoly mellett.

– Ó egy kölyökkutya mindig sok gubancot csinál!

– Így már passzol az üzenet – bólintott Rossi.  Lyn lehunyt szemekkel dőlt hátra, gyors mozdulattal törölte le kibuggyanó könnyeit.

– Caitlynt „bántotta” a kutya, így a tettes elintézte azt az embert, aki miatt odakerült – összegezte Emily. – Ez volt a kiváltó ok Sally halálában is. Először elintézte azt a személyt, aki miatt szenvedett az imádata tárgya.

– Konnor egyértelmű. Elutasította a könyvet, ez ép elég indíték volt a tettesnek.

– Na, várjatok – szólt bele Lyn –, ez az ember azért ölte meg őket, mert valamilyen módon ártottak nekem? A levelek kedvesek voltak, tehát rajong értem, de mondjuk úgy, mint egy őrült? És mindezt pár infó alapján raktátok össze?

–  A profil nem csak abból áll, ami jelen van, hanem ami nincs – biccentett Rossi. – Tudom, hogy ez elég zavaros és sok egyszerre kisasszony, de úgy véljük, hogy egy négyes típusú téveszmés merénylővel van dolgunk.

– Négyes típusú merénylő?  –  pillantott kérdőn Hotchra Lyn.

– Hozzád kötődő erotomán fixációval. Az erotománok olyan zaklatók, akik abban a téveszmében élnek, hogy egy magasabb társadalmi osztályba tartozó személy szerelmes beléjük. Az elkövető képzeletbeli szerelmi viszonyt folytat veled.

– De de, ezek csak levelek.

– Amikből kiderül, hogy figyel téged, ismeri a napi rutinodat, a kedvenc dolgaidat. Igaz, hogy pár sorosak csupán az üzenetek, de mindegyikben van valami személyes. Elég valószínű, hogy ismered is.

– A kedvenceimet bárki tudhatja, a nyári Vougban velem készítettek interjút, ott húsz kedvenc kérdésre válaszoltam.

– Virág, ital, étel, édesség? – sorolta Spencer, a lány pedig bólintott.

– Mindegyik kérdés közte volt igen.

– Ettől függetlenül nem zárhatjuk ki, hogy egy olyan személyről van szó, akit ismersz. Bár vannak női és férfi zaklatók is úgy véljük, hogy egy huszonöt– negyvenöt év közötti egyedülálló fehér férfit keresünk. Nagyon intelligens, van ideje figyelni Caitlynt. Az hogy erőszakosan lépett fel iránta, azt mutatja, hogy a figyelmét teljesen rá összpontosítja, de ez nem jelenti azt, hogy a vele kapcsolatban állók ne lennének veszélyben.

– Férfi? És az ajak lenyomat? – emelte fel az egyik lapot a nő.

– Ez a kézjegy, ezzel mutatja meg neked, hogy ő az. Mint egy aláírás.

– Uram isten, ez egyre rosszabb – temette kezébe arcát a nő. – És most hogyan tovább?

– Először is biztonságos helyre kell vinni téged. Egy olyan helyre, amiről csak mi tudunk. A kiadót átvizsgáljuk, addig viszont nem mehetsz be, mint ahogy haza sem.

– És mégis meddig bujkáljak?

– Ez nem bujkálás – szegezte szigorú tekintettét Hotch a nőre. – Lyn, ezt komolyan kell venni.

– Komolyan veszem, hogy miattam öltek meg embereket – pattant fel.  –De azt nem fogom hagyni, hogy ez a mocsok tönkre tegye az életemet. Anya biztonságban van Californiába, a többi pedig nem érdekel. Ha akar valamit tőlem az a tetű személyesen keressen fel.

– Neki nem logikus mindaz, ami nekünk, nem közelíthetett meg ezt a dolgot így – csattant fel Aaron is.

– Te pedig nem kérheted azt, hogy ne járjak be dolgozni, hagyjam el az otthonom és adjam meg magam az ő elmebeteg akaratának!

– Kemény egy nő az tuti – állapította meg Derek elismerően miután az kiviharzott.

– Hagyd, hogy én beszéljek vele – állt fel Reid mikor Hotch a nő után akart menni.

– Én nem akartam bunkó lenni – babrálta zavartan pulcsijának ujját Caitlyn –, csak egy kicsit sok ez az egész. Pár órája még normális volt az életem, most meg az FBI különleges ügynökei az életem minden percét gorcső alá vették.

– Persze, hogy ez sokkoló – állt meg vele szemben Spencer.

– Mi lesz most? Mit akar tenni velem?

– Az ilyen zaklatók átmennek egy pszichopatológiai folyamaton. Az, hogy kapcsolatba lépett veled arra utal, hogy nem elég már neki az, ha csak plátói marad a szituáció. Az ilyen esetekben kétféleképpen végződhet ez a folyamat.

– Kérlek mondd el – nézett a fiú szemeibe. – Aaron kímélni akar, mivel úgy tekint rám, mintha a húga lennék.

– A zaklató vagy öngyilkos lesz, vagy megöli imádata tárgyát – mondta ki sajnálkozó grimasz mellett azt, amitől a nő titkon rettegett.

– Caitlyn – jelent meg az ajtóban Aaron. – Engedd hogy segítsünk. Tudom, hogy nem szereted ha gyengének tartanak, de egy ilyen helyzetben nincs gyenge ember. Valaki az életedre tör és ezt csak úgy akadályozhatjuk meg, ha kiadod a kezedből az irányítást.

– Mit kell tennem? – sóhajtott fel megadóan a nő.

– Pár napra költözz hozzám – kezdte Hotch, mire Reiddel megfordult a világ. Soha nem hallott ilyet főnökétől és ez most annyira ledöbbentette, hogy még a száját is enyhén eltátotta.

– Mi? Dehogy! Azt mondtátok veszélyben vannak azok az emberek, akik a közelemben vannak!

– Kivéve az FBI ügynököket. Ez a legtisztább megoldás, lásd be. – vont vállat Hotch és otthagyta a párost. Részéről nagyjából itt ért véget a beszélgetés, bár valójában tudta, hogy muszáj kimennie, mert Caitlyn azon kevés emberek közé tartozott, akik befolyásolni tudták a szigorú férfit.

– Aaron Hotchner tudhatnád már, hogy nálam nem mész semmire ezzel – viharzott utána a nő. –  Mi a protokoll? – fordult ment közben Reid felé.

– Vannak ügynökök akik az adott személyre figyelnek. Az általunk kialakított óvóhelyek…

– Én nem akarok óvóhelyet!

– Látod? – pillantott fel Hotch a nőre.  –Ezért mondtam, hogy maradj nálam, amíg el nem kapjuk a tettest.

– Hotch ez nem jó ötlet – szólt bele Rossi. – Nem lehetsz egyszerre Caitlyn mellet is, és itt is hogy profilt alkoss. Személyesen érint az ügy és ez egy idő után befolyásolhat.

– Majd én Catilynnel maradok – szalad ki fiú száján. – Nézd, Hotchnak igaza van, nem hagyhatunk őrizet nélkül. Felváltva melletted maradunk, így te is biztonságban leszel, és a nyomozás is akadály nélkül folyhat, óvóhely helyett pedig szállodába is mehetünk.

– Ez jó ötlet – bólintott Morgan. – Nyílt terepen nem fog támadni.

– Ezt honnan tudjátok? – kérdezett vissza a nő.

– Ahhoz túl gyáva.

– Legalábbis most még – sóhajtott fel Caitlyn, bár nem értett egyet velük. Hogy lehet gyáva az, aki már megölt két embert?

Lyn szinte pislogás nélkül bámulta a mellette elsuhanó tájat. Bár Hotch automatikusan kinyitotta neki a sofőr melletti ajtót ő inkább mögé ül a fiatal fiú mellé. Megnyugtatta a Reidből áradó megmagyarázhatatlan melegség, amit egyenlőre nem tudott hová tenni.

A következő részből: Caitlyn élete fenekestül felfordul és nem csak a titokzatos levélíró miatt. Miközben a világ legjobb profilozói igyekeznek elkapni a zaklatót a nő egyre jobban érzelmei fogságába esik. Döntésének helytelenségére viszont már csak akkor döbben rá, amikor egyedül áll szemben a téveszmékkel teli támadóval…

Sziasztok! 

Egy első évadbeli részből vettem pár mondatot, valamint egy eseménysort, de azt azzal a lendülettel át is alakítottam. :) Ha úgy tetszik, ez most a reklám előtti rész :D a folytatásban pedig nem csak a cselekményszál kezd izgalmassá válni, hanem a szereplők érzelmei is egyre inkább a felszínre törnek. Képzeljetek el egy első csók jelentet mondjuk, amit Spenc persze elreideskedik :D Megvan? Nincs? :D Nemsokára olvashatjátok .... :P 

Már csupán négy tagnyira vagyunk a huszonöttől FB-on, tessék csatlakozni :) mert az írás közben több részletet felteszek :) Köszönöm, hogy írtatok nekem az előző történethez, ezúttal is várom a véleményeket! :) 

Folytatás jövő héten! 

xo.